Tartalomjegyzék
I. Bevezetés
II. Gyermekirodalom
2.1 mi a gyermekirodalom?
2.2 A cselekmény
2.3 Roxfort mint Beállítás
2.4 témák és Ábrázolásaik
2.4.1 szerelem
2.4.2 halál
2.4.3 a gonosz elleni küzdelem és annak következményei
2.5 és boldogan éltek?
III. A Hős
3.1 mi teszi a hőst?
3.2 Harry Potter
3.3 A hős útja/ Harry útja
3.4 kapcsolatok
3.4.1 barátok
3.4.2 ellenségek
IV. következtetés
V. bibliográfia
5.1 elsődleges Irodalom
5.2 másodlagos Irodalom
rövidítések
Harry Potter és a Bölcsek Köve HP1 vagy Bölcsek köve Harry Potter és a Titkok Kamrája HP2 vagy Titkok Kamrája Harry Potter és az azkabani fogoly HP3 vagy az azkabani fogoly Harry Potter és a Tűz Serlege HP4 vagy Tűz Serlege Harry Potter és a Főnix Rendje HP5 vagy a Főnix Rendje Harry Potter és a Félvér Herceg HP6 vagy Félvér Herceg vér Harry Potter herceg és a Halál ereklyéi HP7 vagy Halál ereklyéi
I. Bevezetés
“egyetlen történet sem él, hacsak valaki nem akar hallgatni. Azok a történetek, amelyeket a legjobban szeretünk, örökké bennünk élnek. Tehát akár oldalra, akár a nagy képernyőre tér vissza, a Roxfort mindig ott lesz, hogy üdvözölje Önt otthon
(J. K. Rowling, tzekoulis, “J. K. Rowling érzelmi beszéde”).
amikor J. K. Rowling a 90-es évek közepén elkezdte írni a sorozatát, el sem tudta volna képzelni, milyen sikert és világméretű jelenséget fog okozni vele. Így a munkanélküli egyedülálló anya története, aki egy kocsmában ül, és az egyik legnépszerűbb könyvsorozatot írja, ugyanolyan jól ismert, mint írott története, és a “mosogatógéptől a milliomosig” szó teljesen valóra vált számára. Manapság a világ egyik leggazdagabb nője, sőt gazdagabb, mint maga a királynő, bár a Bloomsbury kiadó szerkesztőségi igazgatója figyelmeztette, hogy soha nem fog meggazdagodni gyermekkönyvek írásával (c.f. Eccleshare 291f.). Rowlingnak öt évbe telt az első ötlete, hogy kitalálja a történetét, és már tudta, hogy összesen hét könyvet fog írni (C. F.Eccleshare 290). Gondjai voltak a Bölcsek Köve kiadójának megtalálásával, de miután a Bloomsbury kiadta, számos árat nyert, mint például a Nestl 6 ‘ S Smarties könyv ára 1997-ben, amelyet iskolások ítélnek oda egész Angliában és sok más áron (C.F. Eccleshare 299). Az Egyesült Királyságban 1500 fontért, sikere után pedig 105 000 dollárért adták el a Scholastic Rowling kiadójának az Egyesült Államokban (c.F. UO.). Ezenkívül a Harry Potter sorozat összes többi könyve is bestseller lett, és” 2000-ben J. K. Rowling mindhárom könyve uralta a bestseller listákat ” (Casares1 ). A Harry Potter könyveket 78 nyelvre fordították le, és több mint 450 millió példányt adtak el belőle 2015-ig (bloomsbury-jk-rowling).
J. K. Rowling gyerekmeseként kezdte a sorozatot, de vajon a főhőse, akire sokan hősként hivatkoznak, valóban hős, és a Harry Potter-sorozat gyermekirodalomnak tekinthető-e? Erre a kérdésre ebben a munkában választ kapunk, először a gyermekirodalom jellemzőit vizsgálva, és ha Rowling regényeiben felhasználta őket, vagy sem, közelebbről megvizsgálva Rowling cselekményét és környezetét, valamint a szeretet, a halál és a trauma ábrázolását. Rowling egy bentlakásos iskolába helyezi a történetét, ahol veszélyes és ismeretlen állatok és lények élnek, főszereplői pedig varázslók. Főszereplője egy tizenegy éves árva fiú, akinek nyomorúságos rokonaival kell élnie, amíg rájön, hogy nagyobb sorsot kell teljesítenie. Továbbá, könyveinek befejezéseit elemezni fogják, hogy zárva vagy nyitva vannak-e, mert bár tudta, hogy a sorozatnak összesen hét regényből kell állnia, nem tudta, mennyire sikeresek lehetnek regényei, és kap-e lehetőséget további könyvek írására. Eszerint, a végződéseket azt is megvizsgálják, hogy van-e boldog végük, vagy sem, mivel a Rowling által felállított cselekmény miatt különböző kilátásokat ábrázolnak a történetről.
Rowling személyes sikere mellett “legnagyobb vívmánya, hogy képes olyan könyveket írni, amelyek gyermekek millióit inspirálják arra, hogy izgalommal és kíváncsisággal olvassanak – talán életükben először” (Stephenson 1), amivel teljes mértékben egyetértek, mert a Harry Potter könyvek voltak az első könyvek, amelyeket magam döntöttem el, és rajtuk keresztül fejlesztettem ki az irodalom iránti szeretetemet. Ez nem csak rám érvényes, hanem sok más gyermekre és felnőttre is a világ minden tájáról, akiket “elbűvölt a szemüveges varázsló varázsa” (Gurevitch1). De miért olvassák és szeretik a gyerekek és a felnőttek is ilyen nagy mennyiségben a Harry Potter könyveket? Mi az a különleges ezekben a könyvekben, amely több mint hét könyv, nyolc film és több mint 20 év alatt megragadja és megtartja olvasóit? “e hiszem, hogy a válasz a Rowling által létrehozott varázslatos világban és történetben gyökerezik, karaktereinek gazdagságában és az olvasók iránti tiszteletében” (Beach és Willner 103). “Joanne K. Rowling tizenéves varázslója az egész világon elbűvölte az olvasókat, és Harry Pottert valóban nemzetközi hősnek lehet nevezni” (K) (K) (K) … de vajon Harry valóban hős? Ez a munka második kérdése, amelyet Rowling főszereplőjének, Harrynek és a hősfigurák jellegzetességeinek alapos megvizsgálásával elemezünk. Ezért Harry karakterét megvizsgálják, és az egyes könyveket, valamint a sorozat egészét összehasonlítják Joseph Campbell “hero journey” – jével. A sorozat legfontosabb szempontjai a barátság és a szerelem, és Harry ellenségeivel való kapcsolataival együtt fogják figyelembe venni. Miután a két témát egymástól függetlenül megvizsgálták, egy olyan következtetésbe kerülnek, amely megmutatja, hogy Harry Potter a gyermekirodalom hőse-e vagy sem, és ha J. K. Rowling sorozatot írt gyerekeknek.
II. Gyermekirodalom
2.1 mi a gyermekirodalom?
ami a gyermekirodalom területét illeti, rengeteg irodalom áll rendelkezésre. A JSTOR jelenleg körülbelül 100 000 bejegyzést számlál23 a gyermekirodalomról, és a legtöbb szöveg a gyermekirodalom különböző aspektusaival és elsődleges irodalmával foglalkozik. A gyermekirodalom széles körben elterjedt terület, így nagyon különböző típusai állnak rendelkezésre. Vannak képeskönyvek a legfiatalabb olvasók vagy hallgatók számára, mesék és kalandtörténetek, hercegnőkről és szerelemről szóló történetek, valamint reálisabb történetek a háborúról és az apokalipszisről a serdülő olvasók számára. Sőt, a gyermekirodalom állandóan változik, mint minden más irodalmi terület, ezért nehéz megragadni. Ezért fontos megjegyezni, hogy a gyermekirodalmat nem gyermekek, hanem gyermekek számára készítik, és ezért olyan felnőttek írják, akik elképzelik, mi szükséges és megfelelő a gyermekek olvasásához, és ahogy Lesnik – Oberstein rámutat:
a gyermekkönyv meghatározása továbbra is különféle módon alapul a kiadók és a szerkesztők döntésein, az általános stílus-és illusztrációs trendeken, a feltételezett vagy állítólagos olvasóközönségen, valamint a könyvet előállító kreatív folyamatok elméletein (4-5).
a gyermekirodalom eredete manapság a vallási és oktatási célokat szolgáló irodalmi művekben rejlik (c.f. Grenby 25). A 17. században a gyerekeknek meg kell tanulniuk ezekből a könyvekből: “hogyan éljenek istenfélő életet, keressék a kegyelmet, és próbálják elkerülni a pokol kínjait” (Reynolds 8). Így a gyermekirodalmat a gyermekek számára didaktikusnak szánták, amely a 19.század közepéig tartott, amikor a gyermekek és serdülők irodalmát olyan értékek és erények közvetítésére használták, mint a kemény munka, a hűség és az Istenség (c. F. Lindauer 64F.). A második világháború alatt a könyveknek összhangban kellett lenniük Hitler ideológiájával (különösen Németországban), amikor Hitler bukása után nem írtak könyveket a valóságról, hogy a gyermekek változást kapjanak szomorú valóságuk elől (c.F. Lindauer 69f.). 1968 – tól a valóság a gyerekkönyvekben ismét népszerűvé vált, a fantasy könyvek pedig nem voltak versenyben. Ez ismét megváltozott a” Die unendliche Geschichte ” által Michael Ende 1979-ben (c.F. Lindauer 72f.).
mint már említettük, a gyermekkönyvek célja az volt, hogy megtanítsák a gyermekeket, mielőtt csak élvezetessé váltak. “a gyermek életének üzleti tevékenysége az oktatás” – állítja Gruner (216), és igaz, hogy az oktatás hatalmas szerepet játszik a gyermekek életében, mivel a nyugati országokban a gyermekeknek legalább tíz évig iskolába kell járniuk. Ezért az iskola és az osztálytársak, valamint a tanárok közvetlenül kapcsolódnak a gyermekhez. Ennek megfelelően sok gyermekkönyv az iskolákban zajlik, ezért iskolai történeteknek nevezik őket. A fiatal olvasók számára meglehetősen könnyű azonosulni a történetek főszereplőivel, mert ugyanabban a helyzetben vannak. A felnőttek viszont csak néhány évvel korábban jártak iskolába, mint a gyerekeik, így ezekkel a történetekkel is azonosulni tudnak,így sok gyerekkönyvet is olvasnak. “Amíg olvassuk ezeket a könyveket, újra fiatalok és ártatlanok lehetünk, újra idősebbek és bölcsebbek” (Nodelman 6) Mi lehet a felnőttek vonzereje a gyermekirodalom olvasására. Ezeknek a könyveknek az elolvasásával és élvezésével a felnőttek megérthetik gyermekeiket az olvasással és az irodalommal kapcsolatban, mert ” az egyetlen uralkodó Befolyás a gyermek számára, amelyet hangsúlyoznak, az otthoni környezetben lévő gyermek. Az otthon bemutatott, megosztott és élvezett könyvek a legértékesebb olvasási élményekké válnak ” (Hamilton 32). Killinger másképp írja le az iskola történetét, mondván, hogy ha az ilyen intézményekben az élet általában szigorú, a mesterek ésszerűtlenek, a gyerekek pedig eleinte magányosak és dezorientáltak. De mivel a gyerekek, a legtöbbjük meglehetősen rugalmas, és sikerül túlélni azáltal, hogy összehangolják magukat a többi gyermek és egy alkalmi professzor (38).
ez a leírás az emberi élet minden új helyzetére érvényes, függetlenül attól, hogy valaki óvodába, iskolába vagy később egyetemre vagy munkahelyre jár. Ez mindig egy furcsa érzés, amíg az egyik talál másokat, és képes barátkozni velük. Ezenkívül az iskolát gyakran csak a történet beállításaként használják, nem pedig valódi témaként (c.f. Gruner 217). Ennek oka lehet, hogy a gyerekek azért járnak iskolába, hogy tanáraik tanítsák őket, de amit tanulnak, annak csak egy része van az iskolában megtanult dolgoknak. Sok dolgot kívülről tanulnak, és nem részei a tantervnek, mint az emberiség, az önazonosság és mások értékelése. Casares kijelenti, hogy a gyermekkultúra olyan helyként írható le, ahol a gyerekek a legkényelmesebben érzik magukat a környezetükben. A kultúra serkenti a gyermeket, így képes megtanulni, hogyan kell érvényes ítéleteket hozni a mindennapi élethelyzetekben.
sok ilyen iskolai történetben a gyerekeket elveszik a szüleiktől, hogy elmeneküljenek a tekintélyüktől, és képesek legyenek teljesen önmagukká válni anélkül, hogy mindig figyelő szüleik lennének.
a gyermekirodalomban gyakran használt típusok a mese és a kalandtörténet. Az idősebb gyermekirodalommal ellentétben a mesék nem azért tanítanak valamit, mert kiszámíthatóak lennének, a gyerekek pedig szeretik az értelmetlen történeteket (c.f. I. Singer 51f.). Ezért nem feltétlenül szükséges, hogy a történet egy irreális világban játszódjon. Ahogy Lindauer írja könyvében, sok történet kezdődhet a Való Világban, és egy ideig játszódhat le benne (49). A gyermekek képzelőerejének és a rögzített körülményeken túli gondolkodás képességének támogatása érdekében “a kalandmesék gyakran ismeretlen és egzotikus körülmények között helyezkednek el, amelyek a globalizált világban már alig léteznek” (K. D. H. 18). Sok mese kezdődik a főszereplők katasztrófájával és mindennapi életükkel, amelyben gyakran kénytelenek szörnyű emberekkel együtt élni (C. F.Gurevitch). Ahogy a neve már jelzi, a kalandtörténetek olyan főszereplőkről szólnak, akik kalandokba mennek, hogy például kincset találjanak vagy megmentsék a világot. Ezekben a történetekben közös, hogy a felnőtteket hasonlóan ábrázolják a gyermekek szemében. Mindig “ellenségesek, uralkodók és gonoszak, és találékonysággal, önuralommal és türelemmel kell legyőzni őket, hogy kivárják az időszerű pillanatot, amely elkerülhetetlenül eljön” (UO.). Természetesen nem minden felnőtt gonosz a gyermekirodalomban, mert a gyerekeknek mentorokra és asszisztensekre van szükségük, akik segítenek nekik a gonosz elleni küzdelemben. A főszereplőket egy érkező szokatlan idegen szabadítja fel nyomorúságukból, aki elmondja a főszereplőknek, hogy különleges képességeik vagy sorsuk van egy bizonyos feladat elvégzésére, és magával viszi a hősöket (c.F. UO.). A fantázia egyik alfaja a csodálatos történet, amelyben két párhuzamos világ létezik. Sőt, a jó és a rossz közötti egyértelmű különbségtétel különböző módokon mutatkozik meg, mint például a gyenge gyermek és a hatalmas felnőtt között (vö.). Továbbá, “a hős szenved és nehézségeken megy keresztül, de megpróbáltatásai ellenére soha nem veszíti el bátorságát, reményét vagy igazságérzetét, és végül, szinte kiszámíthatóan, diadalmasan jelenik meg” (UO.). Klaus számára a mesék inkább cselekményorientáltak, mint karakterorientáltak, és hiányzik a veszteség, a vágy, a kétség és az önbizonytalanság érzése (c.f. 25F.). Továbbá azt állítja, hogy a meséknek gyakran ugyanazok a tulajdonságai vannak, mint egy árva főhősnek, a küldetésszerkezetnek és a jó harcnak a gonosz ellen (c.f. 22). Ebben az esetben sok szülő fél attól, hogy gyermeke nem képes megkülönböztetni azt, ami valódi, és ami csak fantázia, ezért nem létezik. De a gyerekek három éves koruk körül képesek megkülönböztetni a Való Világot a fikciótól (C.F. Casares). Ezzel szemben Isaac Singer azt állítja, hogy a gyerekek szeretik a természetfölöttit és hisznek benne (c.f. 53), de különbség van aközött, hogy valóban azt hiszik, hogy például a mágia létezik, vagy azt, hogy a mágia létezik. A fantasy-fikció népszerűsége miatt manapság “a gyermekirodalom domináns ereje” (Reynolds 8) ad lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy élvezzék a gyermekkort azáltal, hogy nem aggódnak túl komoly témák miatt, bár a regényekben rejtett üzenet is lehet.
sundmark szerint
hildren a gyermekirodalom révén gyermeki jellegűvé vált, mindegyik annak a társadalomnak és kultúrának a normái szerint, amelynek részét képezik; továbbá ezen irodalom révén a gyerekek megtanulják, hogy ebben a társadalomban nőjenek fel. A gyermekirodalom egyszerre ártatlanság és tapasztalat (293).
így a gyerekek megtanulják, hogyan kell felnőttnek lenni, mert a gyermekirodalom klubképessé teszi őket. Bár regressziós regények, amelyekben a gyerekek nem akarnak felnőni, meglehetősen dominánsak a brit gyermekirodalomban, vannak olyan progressziós regények is, amelyekben a gyermekek felnőtté válását ábrázolják (C.F. O ‘ Sullivan 61). A gyermekirodalom néhány általános jellemzője, hogy rövidek, egyszerűek, szándékukban gyakran didaktikusak, életszemléletükben egyértelműen pozitívak látszólagos egyszerűségük mélységeket, gyakran meglepően pesszimista képzeteket tartalmaz a látszólagos optimizmusról, veszélyesen és elragadóan kontraproduktív lehetőségeket, amelyek szembeállítják és aláássák a látszólagos üzenetet (Nodelman 1F.).
továbbá a gyermekirodalom mindennel foglalkozik, amivel a felnőttirodalom is foglalkozik, kivéve a grafikus szexet és a brutális erőszakot (c.f. Lesnik-Oberstein 5), mert a könyvek célja az volt, hogy megtanítsák a gyerekeket arra, hogyan váljanak jó felnőttekké. Mivel a házasság előtti szexet tiltották, pontosabban a nők számára szexista tiltották, a gyermekirodalomban nem foglalkoztak vele. Ez az utóbbi néhány évtizedben megváltozott, különösen a serdülők irodalmában4 5 6 7 és ezek a témák meglehetősen népszerűvé váltak és széles körben elterjedtek. Ezért fontos, hogy ne változtassuk meg a szavak használatát a felnőttek irodalmáról a gyermekek irodalmára, mert nem számít, hogy a gyermek képes-e megérteni minden egyes szót vagy sem (c.f. I. Singer 56). Ahogy Reynolds állítja, a hagyományok és események hatással vannak a gyermekirodalomra (c.f. 10), és a híres brit gyermekirodalomban a főszereplők többsége fehér, és középosztálybeli Heteroszexuális családokban él (c.f. 21). “Szinte minden gyerekmese azzal kezdődik, hogy leírja főhőse gyermeki nézőpontját” (Nodelman 4), amit gyakran alátámaszt az a tény, hogy ezeket a könyveket harmadik személyű narrátor írja (C.F. Nodelman 3), aki csak a főszereplő érzéseit és érzelmeit képes tükrözni, senki másét. Továbbá úgy tűnik, hogy a gyermekirodalom a helyekre összpontosít, ezért minden hely értékekkel és aggodalmakkal társul (c.F. Nodelman 10). E szerint egy pár hely lenne az otthon és távol, ahol az otthon a biztonságot és az unalmat, a közösségi kapcsolatot és a fulladást képviseli, míg a távol a veszélyt és az izgalmat, a függetlenséget és az elszigeteltséget jelenti (c.f. Nodelman 9). A cselekmény a legtöbb esetben egy olyan főszereplővel foglalkozik, aki gyakran bajba kerül, és meg kell oldania a problémákat (c.F. Nodelman 6), és az olvasók úgy tűnik, élvezik a közelgő káoszt és trükkös helyzeteket. A gonoszt a legtöbb esetben fekete és sötétségben ábrázolják, és a hatalom keresése, de a szeretet és a szeretet legyőzi (c. F. Lindauer 219, 221). Míg a boszorkányokat és varázslókat korábban rossz karakterként ábrázolták, manapság gyakran a jók harcolnak a gonosz ellen (c.F. Lindauer 300). Nodelmannel ellentétben Nel rámutat arra, hogy a gyermekkönyvek is lehetnek “összetettek, játékosak és mélyek” (23), ami a műfaj ambivalenciáját és a kutatók eltérő nézőpontját mutatja. Ezenkívül a gyermekkönyvek rövidebbek voltak, mint a felnőtteknek szóló könyvek, de ez is megváltozott az elmúlt évtizedekben4. A gyermekkönyvek inkább az aktív bánásmódot, a párbeszédeket, mint a leírásokat, a gyermekeket mint főszereplőket, az optimista és gyermekközpontú nyelvet, a fantáziát és a kalandokat részesítik előnyben (C.F. Reynolds 26). Boldog véget kell érniük, mert a gyerekek érzékenyek (C. f.I. Singer 54), és lehetőséget kell adniuk arra, hogy megőrizzék a jövő reményét (C. F.Reynolds 27). A gyerekek csak a felnőttek szemében nem képesek a világot úgy venni,mint minden rossz dolog. A legtöbb gyermek képes megérteni ezeket, és a felnőtteknek nem kell történeteket kitalálniuk, hogy elmagyarázzák gyermekeiknek a nehéz világot. A gyermekkönyvek éghajlati pillanatai ” az érettséget ünneplik “(Nodelman 4), és ezek a könyvek”gyorsan véget érnek, röviddel a bölcsesség megszerzésének pontja után, mert a bölcsek tevékenységeit egyszerűen kevésbé érdekes szemlélni, mint a bölcsek cselekedeteit”. Ez megint csak bizonyos mennyiségű gyermekkönyvre igaz, mert van elég könyv, amely az ellenkezőjét bizonyítja. Hamilton azt mondja, hogy a jó Gyerekkönyvek szereplői élnek, a cselekményeknek szerkezete és érvényessége van, az emberi állapotnak közvetlensége van, a humor friss és éles. a könyveknek valóban érdekes tartalommal kell rendelkezniük minden pszichológiai, szociológiai vagy oktatási megközelítés előtt (28f.).
tatár hozzáad néhány más jellemzők, mint “egy nyomorúságos árva, mérgező stepparents, hamis hősök, segítők és adományozók, gazság és a bosszú” (qtd. Killinger 21).
amint azt az említett szempontok is mutatják, a gyermekirodalomnak nincs egyértelmű meghatározása vagy megközelítése. Minden könyvet meg kell vizsgálni, majd el kell dönteni, hogy gyermekirodalomnak tekinthető-e vagy sem. A legszembetűnőbb szempontok, amelyeket ebben a munkában tovább vizsgálunk, az iskolai környezet, bizonyos témák ábrázolása és a happy endek.8
2.2 A cselekmény
az Iafratel a következőképpen foglalja össze a Harry Potter könyvek cselekményét:
ez a progresszív szülők álomsorozata, kiegészítve a házimanók munkareformjával, egy ragyogó nővel, aki a könyveket a népszerűségért díjazza, és mögöttes üzenetekkel arról, hogyan kell bánni az emberekkel.
mint a 2.fejezetben.1 a gyermekkönyvek rövidek, egyszerűek és pozitívak az életszemléletükben. Az első Harry Potter könyv 332 oldalt, a Főnix Rendje sorozat leghosszabb pedig 766 oldalt számlál. Ez nem rövid, különösen a gyermekek számára, hogy nagy mennyiségű oldalt olvassanak el, ami az egyik oka annak, hogy a kiadók megtagadják Rowling könyveit. A sorozat első két könyve lineáris szerkezetű. Van egy probléma, hogy meg kell oldani, és Harry, Ron és Hermione gyanítják, hogy a rossz ember, hogy a manipulátor, de a végén valaki más a gazember, és Harry megoldja a puzzle. Tól Prisoner of Azkabanban a könyvek bonyolultabbá válnak a rejtett történet vonalak és az új karakterek eltekintve tanárok.
a Harry Potter könyvek mind a mese, mind a kalandtörténet jellemzőit tartalmazzák. Minden könyv Harry életével kezdődik Dursleyéknál, kivéve a Bölcsek Kövét, a Tűz Serlegét, a Félvér herceget és a halál ereklyéit, amelyekben más történetek kerülnek elő, mielőtt a történet Harryre fordul. Ezért minden könyv kezdete és vége a való világban történik, mielőtt Harry újra elindul a Roxfortba. Ezzel Rowling “úgy vonzza a fiatal olvasókat a könyvekbe, hogy összekapcsolja annak a világnak a aspektusait, amelyben élnek, egy olyan világgal, amely meghaladja a valóságot” (Beach és Willner 103). Harry élete Dursleyéknál mindig szörnyű, mert egyik rokona sem akarja, hogy ott legyen, és viselkedésük miatt Harry nem bírja őket. Azzal, hogy dursleyéket gonosz emberekként ábrázolja, akik képességei és származása miatt rosszul bánnak egy ártatlan gyermekkel, Rowling a mese és a kalandtörténet egy másik jellemzőjét használja fel. Harryt először Hagrid szabadítja fel nyomorúságából, aki elmondja Harrynek, hogy varázsló, ezért képes Roxfortba menni. Hagrid szokatlan idegenként működik, aki elmondja a hősnek, hogy sajátos sorsa van. Klaus kijelenti, hogy” a mesebeli elbeszélések a kívülállónak kedveznek ” (23), Harry pedig árva, aki népszerű a gyermekirodalom főszereplői számára, és nincsenek barátai, amíg nem jön a Roxfortba. Gyakran olyan helyzetekbe kerül, amikor kívülálló, mint a Tűz Serlege amikor a Roxfort második bajnokává választják, bár túl fiatal ahhoz, hogy részt vegyen a “Trimágus tornán” (HP4 238) és a Főnix Rendje amikor a Mágiaügyi Minisztérium terjeszti azt a pletykát, hogy Harry hazudik Voldemort visszatéréséről. Sőt, Harry szintén fehér, középosztálybeli Heteroszexuális családban él, ami a gyermekirodalomra is jellemző. Ezenkívül a gyermekirodalom inkább a cselekvésre összpontosít, mint a belső gondolatokra és reflexiókra, amelyek az első négy regényben láthatók, amelyekben Harry csak keveset reflektál, és ha így tesz, akkor csak a következő teendőkre reflektál (c.F. Nikolajeva 134). Ez az ötödik könyvtől kezdve megváltozik, mert az olvasó egyre több betekintést Kap Harry gondolataiba, például amikor Harry megpróbálja megérteni Ginny iránti furcsa érzéseit, és egy beszélgetésre gondol Ronnal arról, hogy Ginny új barátja (HP6 482).
a csodálatos történet két párhuzamos világgal foglalkozik, amelyek szintén jelen vannak a Harry Potter könyvekben. Egyrészt a Való Világ és a varázslóvilág ellentétek, másrészt a jó harcol a gonosz ellen. A sorozat során Harry fizikailag és mentálisan sokat szenved, akár egy kviddics játék (HP2 129), egy dementor támadása (HP3 105), egy “Cruciatus átok” (HP4 573) vagy egy szeretett személy elvesztése (HP5 710) miatt, de soha nem veszíti el bátorságát, és mindig úgy dönt, hogy mi a helyes nem könnyű megtenni. Különböző körülmények miatt mindig Harry kerül bajba, bár soha nem keresi azt, amit Nodelman a gyermekirodalom jellemzőjeként ábrázol (c.f. 6). Végül Harry sikeresen legyőzi Voldemortot. A regények révén a szereplők megérik azt, ami Harry más emberekkel szembeni viselkedésében látható. Mivel a gyerekek megtanulják felnőttnek lenni, mint a gyermekirodalom elolvasásával, Harry példaképként szolgál arra, hogyan kell kezelni a pubertás idején túl érzelmi cselekedetet, vagy hogyan kell kezelni az első szerelmet. Casares véleménye szerint a sorozat népszerűsége “Rowling ábrázolásának zsenialitásának” köszönhető, de azért is, mert megalapozott karakterei vannak, akikkel az olvasók könnyen azonosíthatók,mert ugyanazokon a problémákon mennek keresztül, mint a felnövés. Sok felnőtt úgy látja, hogy a Harry Potter könyvek túl ijesztőek gyermekeik számára, mert a filmekkel ellentétben a könyvek nem rendelkeznek korhatárral. A sorozat során az embereket megkínozzák és megölik, egy régi kastély pedig iskolaként működik. “A kritika szigorúan a felnőttek megértésének határain alapul, hogy mi ijesztő a gyermekek számára” (Casares), mert a felnőttek gyerekeknek írják a regényeket, ezért döntenek arról, hogy mi ijesztő számukra. A sorozat minden regényével egyre sötétebb lesz Harry növekvő indulata miatt, és hogy már nem képes mindenkit megmenteni. Az első halál a negyedik könyvben következik be, és Harry nem tehet semmit, hogy megakadályozza (HP4 553).
ami egy látszólag egyszerű történetként kezdődik egy fiú belépéséről a mágia ismeretlen világába, az identitás keresésévé, a jó és a rossz közötti csatává, az erkölcsi döntéshozatal labirintusává és az emberi kapcsolatok értelmének keresésévé válik (Beach és Willner 103F.).
Harry Potter-könyveiben Rowling különböző műfajokat használ, amelyek “egy olyan korszak Korszellemét tükrözik, amely a gondolat szabadságát keresi az” ötletek szupermarketében “” (Gurevitch). Rowling keveri az iskolai történetet Roxfort mint annak beállítása a kalandtörténettel, amelyben egy fiatal főszereplőnek meg kell mentenie a világot a gonosztól, valamint a mesével, mert a főszereplő varázsló, aki irreális világban él. Sztojilkov a Harry Potter sorozatot egy bildungsroman és egy bentlakásos iskola regényének, de még inkább egy kalandtörténetnek, egy detektívregénynek, egy gótikus romantikának és középkori legendáknak tekinti, és mint ilyen, a kezdetektől fogva a halált és a halált mutatja be (134).
továbbá a könyvek harmadik személyű narrátorral íródtak, és az olvasó Csak azt láthatja, amit Harry lát, kivéve a “A fiú, aki élt” (HP1 7-24), a “másik miniszter” (HP6 7-24), a “fonó vége” (HP6 25-41) és a “Sötét Nagyúr felemelkedése” (HP7 9-18) fejezeteket.
2.3 a Roxfort mint Beállítás
“a Rowling-jelenség középpontjában a Roxfort Akadémia áll, amely a nagyon konvencionális 1990-es években egy akkordot ütött, és az ilyen 699-es évek még mindig szerepet játszhatnak a középosztály fantáziáiban” (Eccleshare 289). Amint azt a 2.1. fejezetben már említettük, az iskolák hatalmas szerepet játszanak a gyermekirodalomban. A Roxfort egy tipikus bentlakásos iskola, ahol a gyerekeket szüleiktől távol oktatják. Amikor Harry megtudja, hogy ő egy varázsló, és elfogadják a Roxfort iskola boszorkányság és varázslás minden álma valóra válik, mert ő képes lesz elhagyni a Dursley szinte az egész évben, amíg ő lesz nagykorú, amikor képes lesz arra, hogy bármit akar csinálni egyébként. Roxfort képviseli Harry számára a szabadságot és annak lehetőségét, hogy teljes mértékben kifejlessze magát anélkül, hogy aggódna, mit gondolnak és tesznek a rokonai. Sőt, a Roxfort egyfajta Neverland Harry számára (c. F. Billone 191), ahol valóban önmaga lehet.
a keskeny ösvény hirtelen megnyílt egy nagy fekete tó szélén. A másik oldalon egy magas hegy tetején ült, ablakai csillogtak a csillagos égen, hatalmas kastély volt, sok tornyokkal és tornyokkal. Mindenki hallgatott, bámult fel a nagy vár fölött (HP1 123F.).
ez az első alkalom, hogy Harry bepillantást nyer a Roxfortba, és a csodálat légkörét idézi fel. Mindenki hallgat, és keresi a törekvés a titokzatos vár, hogy jön közelebb minden második. Megérkeznek a kastélyba, és belépnek az előcsarnokba, amelynek mérete miatt az új diákok sokkal kisebbnek tűnnek, mint valójában:
az előszoba olyan nagy volt, hogy Dursleyék egész házát be lehetett volna illeszteni. A kőfalakat lángoló fáklyákkal világították meg, mint a Gringottsban, a mennyezet túl magas volt ahhoz, hogy kivegye, és egy csodálatos márvány lépcső vezetett a felső emeletekre (HP1 125).
a kastély tipikus helyszíne egy gótikus történetnek, és ezt a benyomást támasztja alá a Nagyterem ábrázolása, ahol a válogatási ceremónia zajlik:
Harry még soha nem is gondolt ilyen furcsa és csodálatos helyre. Több ezer gyertya világította meg, amelyek a levegőben lebegtek négy hosszú asztal felett, ahol a többi diák ült. Harry felfelé nézett, és bársonyos fekete mennyezetet látott csillagokkal (HP1 128).
a kastélyok titokzatosak, mert sok szobából állnak, sötétek, régiek és hagyományosak. Továbbá kapcsolatban állnak a múlttal, és lakóik elszigeteltek és magányosak, mert a kastélyokat általában a falvaktól távol építik. Börtönöket és szellemeket tartalmaznak, és gyakran titkos átjárók őrzik őket. A kastély sok szobája, padlója és folyosója miatt nehéz egy idegen számára, hogy jöjjön, és tudja, hol van és hová menjen. Az emberek gyakran elkezdenek elképzelni olyan dolgokat, amelyek nincsenek jelen, amikor sötétben hagyják őket, anélkül, hogy tájékozódnának, mintha követnék őket. Amikor az első éveket a kollégiumukba hozzák, teljesen elveszítik orientációjukat, és teljesen rabja a vezetőjüknek. Másnap reggel Harry és osztálytársai küzdenek, hogy megtalálják az osztálytermet, és természetesen késnek az óráról. A Roxfort lépcsői mindent rosszabbá tesznek, mert hébe-hóba megváltoztatják helyzetüket, így senki sem támaszkodhat arra, ahogyan jöttek (C.F. HP1 144). Ez egy olyan helyzet, amelyet minden gyermek ismer, mert az új iskolába járás mindig kapcsolódik ahhoz, hogy az első hetekben megismerkedjen vele.
a Roxfort órái szokatlanok, mert a diákoknak meg kell tanulniuk az átváltoztatást, a bájitalok készítését, a seprűnyélen való repülést és a mágikus növények és állatok kezelését. Ezenkívül minden szerdán éjfélkor tanulmányozniuk kell a bolygók mozgását (c.f. HP1 146) mi nem lenne lehetséges, ha szüleik körül lennének, mert véleményük szerint éjfél túl késő a gyermekeik számára, ha másnap reggel korán kell felkelniük. Természetesen minden diáknak megvan a maga kedvenc tantárgya és olyan tantárgya, amit nem szeret. Így az olvasók könnyen azonosulhatnak Harryvel és társaival. Bár az első évek zavartnak és elveszettnek tűnnek a Roxfortban, hamarosan szövetségeket kötnek és barátokat szereznek. Így már nincsenek egyedül, és együtt néznek szembe a mindennapi élet feladataival.
a 2.fejezetben már említettek szerint.1 az iskola gyakran úgy működik, mint a történet beállítása, nem pedig valódi témája. A Harry Potter könyvekben a Roxfort a helyszín, és a leckék is nagy szerepet játszanak bennük. A Roxfort három progresszív eszmét tükröz: “gyakorlati tanulás, a gyermekek természetes érdekeire építve és az iskolai munka összekapcsolása a mindennapi élettel” (Bassham 213). A kalandok, amelyeken Harry és barátai a Roxfortban mennek keresztül, nem kapcsolódnak közvetlenül az óráikhoz, de a leckék során megtanult dolgok segítenek nekik elsajátítani és túlélni kalandjaikat. “Harry Potter számára a Roxfort a tesztek helye: néhány tudományos, néhány gyakorlati, néhány erkölcsi” (Pharr 58) így a Roxfort az oktatás számos aspektusát ötvözi. Továbbá sok mindent megtanulnak az osztálytermen kívül, mert semmi közük a tantervhez, mint az emberiség, a barátság, a hűség vagy az integritás. Az osztálytermeken kívül a hallgatók a szakaszok nagy részét maguk tanulják meg anélkül, hogy felnőtteket irányítanának vagy oktatnának. De a leckék nagy részét a sorozat, mert sok jelenet, amelyben Harry, Hermione és Ron ülnek a griffendéles társalgóban, és nem a házi feladatot, vagy tanulni a vizsgákra. A Roxfort gyermekei nem csak hallgatással vagy olvasással tanulnak, hanem gyakrabban aktív részvétellel, amely általában magában foglalja először egy képzett tanár bemutatását, másodszor a hallgatók gyakorlását, harmadszor a tanár korrekcióját, majd a folyamatos gyakorlatot, amíg a hallgatók nem képesek a technikára (c.f. Bassham 213f.).
a Roxfort tanárai, különösen Dumbledore professzor, teret adnak a diákoknak, hogy kipróbálják magukat, és megnézzék, képesek-e valamire, ezért a könyvekből hiányzik egy “mindentudó ellenőrző tekintély” (Gurevitch). “Harry Potter helyreállítja mind az oktatási környezetet, mind magát a tanulási folyamatot a felhatalmazás, az intellektuális kíváncsiság, az erkölcs és az izgalom érzésével” (Stephenson). Nincs olyan tantárgy, amely a Roxfort diákjainak nyelvére vonatkozna, bár a “Durmstrang” és a “Beauxbatons” tanulói, más fiatal boszorkányok és varázslók iskolái, képesek angolul beszélni, amit ezért ott kell tanítani (C.F. K.Enterprises 20). Ez a brit tanulókat képviseli, mert gyakran nem tudnak más nyelvet beszélni, mint az anyanyelvük, mivel az angol a világnyelv, és többnyire mindenki angolul beszél, nincs szükség arra, hogy idegen nyelvet tanuljanak. Az ír tanulók az iskolában megtanulják a gael nyelvet, bár más országban nem használhatják.
a sorozat minden kötetéhez mindig új beállítások kerülnek bevezetésre. Az első könyv csak a Dursley ‘s-ben, a Diagon Alley-ben, a King’ s Cross-ban és a Roxfort területén játszódik. A második könyvben Ron otthona, a” The Burrow ” (HP2 29) bemutatja Harryt és az olvasót. A harmadik könyvben Harry megismeri a Lovagbuszt (HP3 42), és évének diákjai meglátogathatják a “Roxmeade” varázslófalut (HP3 18), a Tűz Serlegében pedig a kviddics Világkupát, amelynek helyszíne Új (HP4 87), valamint a temetőt, ahol Voldemort visszatér a hatalomba (HP4 552). Az ötödik kötetben a” Mágiaügyi Minisztérium “(HP5 112) és a” Szent Mungo Kórház a mágikus betegségekért és sérülésekért ” (HP5 412) szerepel. Harry Potter és a Félvér Harry herceg Dumbledore – ral utazik Lumphorn professzorhoz (HP6 59) és a könyv végén egy rejtett barlangba, hogy megtalálja Voldemort egyik Horcruxját (HP6 519). A sorozat utolsó könyve a végső csata ellenére egyáltalán nem játszik a Roxfortban. Egyre több hely bevezetése annak a ténynek köszönhető, hogy a hallgatók minden évben idősebbek lesznek. Ezért nem kell őket a kastélyban védeni, mint az első évben, mert önállóvá és magabiztossá kell válniuk. A tanult tartalom bizonyítható a Való Világban.
továbbá a tanulókat nem büntetik a szabályok megszegéséért, ha egy nagyobb jó érdekében szegték meg őket. A bölcsek kövében Harryt és Hermionét megbüntetik, amiért elhagyták az ágyukat, amikor megpróbáltak segíteni Hagridnak a sárkányával, mert McGalagony professzor úgy gondolta, hogy becsapják Malfoy-t (HP1 262). De nem büntetik őket a harmadik folyosó szabályának megszegése miatt, hogy megakadályozzák Voldemortot abban, hogy később a könyvben megkapja a “Bölcsek Kövét” (HP1 297). “A Roxfortban a szabályok megszegése lehetővé teszi a fiatal varázslók számára, hogy felfedezzék rejtett képességeiket, és lehetőséget ad Harry Potternek, hogy megerősítse vezetését” (Gurevitch). A fegyelem tehát ambivalens a Roxfortban, vagy a legtöbb esetben támogató, mert nem a tanulók uralására vagy elnyomására használják, hanem az önépítés eszközeire, mert a gyermekirodalom megpróbálja megválaszolni azt a kérdést, hogyan lehet egyensúlyba hozni a fegyelem két kérdését (C.F. Wolosky 286f.).
a Roxfortot gyakran kritizálják amiatt, hogy túl veszélyes, túl kevés képzett tanára van, és nem biztosítja a diákok számára a szükséges átfogó oktatást (c.f. Bassham 215). Igaz, hogy a Roxfort veszélyes hely, de csak azért, mert a világ, amelyben a diákok élnek, veszélyes is. Dumbledore figyelmezteti tanítványait, hogy ne menjenek be a tiltott erdőbe és a harmadik emeletre az első üdvözlő Lakomájuk alatt, mert különben nagyon fájdalmas halált halnának (HP1 139). Ez azt jelzi, hogy a tanulókat felnőttként kezelik a Roxfortban, mert senki sem ijesztené meg annyira a gyerekeket azzal, hogy azt mondja nekik, hogy ne menjenek sehova, mert különben lemészárolják őket. Egy iskolának az a feladata, hogy felkészítse a tanulóit a későbbi életükre, és azáltal, hogy megőrzi a tanulókat azokkal a gyakorlatokkal és félelmekkel, amelyekkel a későbbi Roxfortban meg kell küzdeniük, ezt a feladatot nagyon jól végzi. Gurevitch azt állítja, hogy a Roxfort a New Age pedagógia reprezentációja, mert “olyan kihívásokat és gyakorlatokat ad a diákoknak, amelyek egyéni, aktív, kísérleti, intellektuális, oktatási és szélsőséges jellegűek, és amelyek célja a független gondolkodás ösztönzése”. Hozzáteszi az iskola feladatait az esélyegyenlőség ösztönzésére és a vezetői készségek fejlesztésére. A Roxfortban több képzett tanár van, mint képzetlen. Az egyetlen képzetlen tanár a Roxfortban a legtöbb esetben a “védelem a sötét művészetek ellen” és Perselus Piton. Ellentétben a sötét művészetek tanáraival, akik tudásuk hiánya miatt képzetlenek erre a munkára, Piton képzetlen a munkájára, mert nyilvánvaló idegenkedik minden olyan diáktól, aki nincs Mardekároson, és különösen a Harry elleni gyűlölete miatt. Stephenson azt mondja, hogy Rowling könyvei éppen azért vonzzák az olvasókat, mert a Roxfort boszorkányság és varázslás iskolája nem menedék, biztonságos az erőszaktól és a kegyetlenségtől, hanem egy olyan hely, ahol a gyerekek nemcsak megtanulják, hogyan kell élni egy olyan világban, amely gonoszságot tartalmaz, hanem azt is, hogyan kell harcolni ellene.
ezért az olvasók, mint a veszély Roxfort körül van, mert ez valami teljesen más, mint a mentési napi rutinjuk. Harryről, csodálatos tantárgyairól és iskolájáról, izgalmas kalandjairól és hűséges barátairól olvasni lenyűgöző azoknak a gyerekeknek, akik maguk nem tapasztalhatnak ilyen kalandokat.
2.4 témák és Reprezentációik
2.4.1 szerelem
amint azt a 2.1.fejezetben már említettük, a gyermekirodalom nem foglalkozik a szextel, ami a szerelem hatalmas része. A Harry Potter sorozat során Rowling egyszer sem említi a szexet, amikor párokról ír. Ráadásul nem ír egyetlen homoszexuális személyről sem mind a hét könyvben. Miután befejezte a sorozatot, elmagyarázta neki, hogy Dumbledore homoszexuális volt, és fiatalabb korában szerelmi kapcsolatban állt Grindelwalddal. Rowling azzal indokolja magát, hogy véleménye szerint soha nem volt szükség vagy megfelelő idő Dumbledore szexualitásának felvetésére regényeiben, ehelyett sokféle szerelmet ábrázol a Harry Potter könyvekben.
1 olvassa el online hozzáféréssel < http://www.lib.latrobe.edu.au/ojs/index.php/tlg/search/search>, ezért nincs elérhető oldalszám
2 Stand 28th of February 2017 a kutatáshoz: “Gyermekirodalom”
3
4 például Stephen Chbosky írta a Wallflower létének előnyei, amely egy fiúval foglalkozik, akit
5 a nagynénje szexuálisan bántalmazott, vagy Suzanne Collins Éhezők Viadala, amelyben a gyerekeknek harcolniuk kell a és
6 megölik egymást a társadalom magasabb osztályának szórakoztatásáért