amint az alábbi filmben látható, a fenyőtobozok nedvesen bezáródnak, majd újra kinyílnak, amikor megszáradnak. De a tobozmérlegek elhalt sejtekből állnak, ami azt jelenti, hogy mozgásuknak mechanikus reakciónak kell lennie a nedvesedésre. Ezek a tudósok különféle képalkotó technikákat alkalmaztak, beleértve a röntgen tomográfiát is, hogy kitalálják, hogyan nyílnak és záródnak a fenyőtobozok a vízre reagálva. Azt találták, hogy a fenyőtobozok a külső “bract” pikkelyekre eső vizet a belső pikkelyek felé irányítják, amelyek reagálnak, és a kúp bezáródását okozzák, mielőtt az egész fenyőtoboz beázna. Ez biztosítja, hogy a fenyőtobozok száraz napokon szabadítsák fel a magokat, így a következő generáció a legjobb lövést kapja széles szétszóródás esetén. Treegonometree akcióban!
Vízutazás fenyőtobozokban
“a fenyőtobozok eső esetén összehajtják a mérlegüket, hogy megakadályozzák a magok rövid távú szétszóródását. Tekintettel arra, hogy a fenyőtobozok pikkelyei csak halott sejtekből állnak, ez a hajtogató mozgás nyilvánvalóan a szerkezeti változásokhoz kapcsolódik. Ebben a tanulmányban a fenyőtobozok szerkezeti jellemzőit mikro-/makro-skálán vizsgálják különféle képalkotó eszközök segítségével. Az esőcseppek a külső pikkelyek mentén a belső fenyőtobozok három rétegére (bract mérlegek, rostok és legbelső ligifikált szerkezet) esnek. Azonban nem minden réteg, hanem csak a bract mérleg nedves lesz, majd a legtöbb esőcseppek mozog a belső mérleg. Ezek a rendszerek csökkentik a felhasznált víz mennyiségét és minimalizálják a szerkezeti változásokra fordított időt. Az eredmény azt mutatja, hogy a fenyőtobozoknak olyan szerkezeti előnyei vannak, amelyek befolyásolhatják a fenyőtobozok hatékony mozgását. Ez a tanulmány új betekintést nyújt a fenyőtobozok mozgásának megértéséhez, és egy új vízi közlekedési rendszer tervezéséhez használható.”