absztrakt
PIP: több mint 80 millió afrikai gyermek nem fér hozzá egészséges menedékhez, és 16 millió ilyen gyermek él az utcán. Az utcagyerekek jelensége súlyos társadalmi kudarcot jelent, valamint sérti az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Egyezményét. Az urbanizáció-és az ezzel járó ipari terjeszkedési folyamatok, a földspekuláció és a “szépítés” – a szegénység, a kilakoltatások, a család szétesése és a nem kívánt és elhagyott gyermekek körforgását hozta létre. Az afrikai városokban a lakosság legalább 60% – a informális, alulszolgáltatott és gyakran illegális nyomornegyedekben és házfoglaló településeken él olyan háztartásokban, amelyeket általában egyedülálló anya vezet. A kilakoltatást egyre inkább stratégiaként használják a szegények kiszorítására a városi területekről, ahol munkát keresnek. Azok az anyák, akik maguk is analfabéták, alultápláltak, és folyamatosan szembesülnek a kilakoltatás veszélyével, nem képesek kielégíteni gyermekeik alapvető biztonsági szükségleteit. Ezen túlmenően az erőszakos kilakoltatások aláássák a gyermekek iskolai végzettségét és egészségi állapotát, pszichológiai traumát okoznak, elveszítik az összetartozás érzését, és súlyosbítják a háztartás bizonytalan gazdasági helyzetét. A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) sikeresen megakadályoztak néhány kilakoltatást, és programokat hoztak létre az utcagyerekek gondozására. Javasolt a nem kormányzati szervezetek, valamint a helyi és nemzeti kormányok közötti jobb koordináció, amint azt a kenyai kormány által létrehozott városi gyermekjóléti munkacsoport is példázza. Mindenekelőtt azonban a nem kormányzati szervezeteknek stratégiákat kell kidolgozniuk a tömeges városi szegénység hatékonyabb kezelésére és a nyomornegyedek lakóinak életminőségének javításához szükséges infrastruktúra biztosítására.