szimbolikája a keresztény szimbolizmusban az állatokat, valamint a növényeket, a monogramokat és más tárgyakat gyakran használják vallási szimbólumként. A korai egyház inkább a Szentírásban említett állatokat használta. A Bibliában, valamint a liturgiában az úgynevezett tiszta állatokat egyértelműen megkülönböztetik a tisztátalanoktól. Ami az erényeket illeti, az oroszlán szimbolizálja a bátorságot és a hatalmas védő szolgálatait. A bárány Krisztust képviseli, és a keresztény szelídségét. A bika erőt képvisel; a kutya, a hűség; a kígyó, az óvatosság és az óvatosság; a
galamb, a Szentlélek; a fecske, az ártatlanság; a Pacsirta, az Isten dicséretének éneklése; a szarvas, a keresztény üdvösségre való vágyakozása; a páva, a halhatatlanság. Bizonyos állatokat rendszeresen használnak a különféle Satuk ábrázolására. A kaméleon szimbolizálja a képmutatást; a hiéna, a szennyeződés; a farkas, a kapzsiság; a róka, a ravasz; a bagoly, a sötétség; a szamár, az önakarat; a kígyó, az ördög. A korai keresztény irodalomban az állatokat az ősi mesékből is kölcsönzik konnotatív szimbolikájukkal együtt. Például a pelikánt használják a megváltás ábrázolására, valamint arra, hogy Krisztus önmagát adja az Eucharisztiában. A sokfejű hidrát gyakran használják az eretnekség képviseletére. A hal az egyik legkorábbi és legfontosabb keresztény szimbólum. A görög nyelvű hal szó öt betűje akrosztikus, jelezve Jézust, Krisztust, Isten Fiát, Megváltót (lásd ichthus). A halat a keresztség és Krisztus jelképeként is használják az Eucharisztiában. Az egyház továbbra is bátorítja az állati szimbólumok használatát templomaiban és iskoláiban, mint az erény és a bűn jelképének egyszerű eszközét.
Lásd még: szimbolizmus, korai keresztény; Bestiárium; physiologus.
irodalomjegyzék: K. K…, iconographie der christlichen Kunst (Freiburg 1926-28) 1:119-132. B. k! “Animal and Sanctuary” (állat és szentély) in Mullus: Festschrift Theodor Klauser, Szerk. a. stuiber és a. hermann (Jahrbuch F) antike und Christentum suppl. 1; 1964) 209-214. L. R ons, Iconographie de l ‘ art chrystien (Párizs 1955-59) 1:76-132, bibliog. 138–140.